Amiben én a perverzitást látom, nem a gazember gazembersége, hanem a gazember szeretne lenni fajtákban ezt a csodálatot. És lassan ezek átpártolnak a gazemberekhez és úgy ünnepelnek minden gazemberséget, mint a keresztes hadjárat katonái kik Jézus nevében ártatlan embereket mészároltak.
Volt egyszer egy afférom egy ilyen idolizált gazemberrel és provokált. És rájöttem, hogy provokált, mire a csúcsra jutott volna, mert látszott rajta, hogy gonoszságában majdnem elélvez, visszaléptem, és azt mondtam neki, testvér, ne haragudj, tévedtem, bocsáss meg. Azt a pofát le kellett volna fényképezni. Azt a csalódott pofát. Hogy nem kapunk hajba. Nem kaptunk hajba, mert valami megérintette a szívemet és eszemet. És elkullogott nagy csalódottan.
Sokszor eszembe jutott Jézusnak az a tanácsa, hogy szelídeknek kell lenni. Ha mérlegre teszem az elért eredményeket, a szelídséggel elért sikerek többet nyomnak, mint az asztalveréssel. Habár néha nagyon elnáspágolnám ezeket a gazember fajtákat. És itt nem az alkoholista fajta átverőkről írok, hanem igenis a megalapozott, tiszteletben tartott polgárokról, akik vad marketinggel érték el azt amit elértek.
Nézzük csak példaképpen azt a hírt, ami a székelyudvarhelyi sátorlakókról szól. Direkt megnéztem a videót, hogy milyen színű a bőrük. Mert általában ezekkel szoktak rögtön kiugrani a nagymagyarok, hogy igen bezzeg, mert cigányok. Nos ezek nem látszanak cigányoknak, a gyermekek is szép fehérek. Mégsem születtek hozzászólások a témában. Nem írtak, mert nincs akit szidni. Meg egy olyan téma, ami kiesik a felkapottságból. Meg mit írhatnának hozzá? Hogy netán álljunk össze és segítsük őket? Mint nagy nemzet segítsünk egy sajátunkon? Áááá. Ez nem esik a talpraesettségbe. Ez az élet, szónokolhatják a nagyok, a nagy megeszi a kicsit, amint az oroszlán is az őzet. Valószínű ez a család azért lett kilakoltatva, mert bambultak, mint az őzek. És jöttek a talpraesett, életrevaló farkasok, és hamm bekapták őket.
A valamit jelentő elit, amely gazdaságilag és erkölcsileg úgymond megalapozott, azt tanácsolja a fiataloknak, hogy törtessenek. Jézus csendes, alázatos szemlélete ezektől a nagy titánoktól árnyékba esik, holott keresztény jelszavakkal törtetnek előre. Hogy a fiatalok szőjenek nagy álmokat, akarjanak nagyokat, hogy vállalkozzanak. Csak éppenséggel mindenki leragad a motivációs dumánál. Senki nem magyarázza el, hogyan vállalkozzon, hogyan törtessen? Senki nem magyarázza el ezeknek a fiataloknak az állami és az egyházi mechanizmusokat, hogy milyen cselekedet mivel jár? Senki nem világosítja fel a fiatalokat arról, hogy milyen hurkot kötnek a nyakukba, amikor céget alapítanak. Mindenki csak annyit mond, hogy ma már nem probléma egy cég alapítása. Nem. Valóban nem probléma. Nem beszélünk a pénzről. Az iskolában is van egy rakás semmirevaló tantárgy. A fiatal kilép az életbe, nem tud egy kérvényt megírni, nem tudja a jogait, a felelősségeit, nem tud a pénzzel bánni, nem tud abszolút semmit az élet praktikus oldaláról, viszont agyon van traktálva motivációkkal, előlegbe kapott szidásokkal és egy hatalmas bizalmatlansággal.
Én amondó lennék, hogy ráérnek azok a marha egyenletek, képletek ahelyett sokkal több praktikai dolgot kellene bevezetni a tantervbe. És hagyjuk már a süket meséket, hogy nem mi döntjük el a tantervet. Hát ki a fene? A gazember talpraesettek? Azok döntenek helyettünk?
Én mondom, nagy perverzitás ezt elnézni és elnézésre kényszeríteni a gyermekeinket is.