Nincs
nagyobb atyaúristen, mint a pénz. Próbáld ki a következőt. Kérj száz
eurót a legjobb barátodtól és ne add meg. Garantálom, hogy a második,
harmadik halasztás után, megszakad a barátság. Minden pozitívum, ami
addig összekötött vele, átvált negatívumba. Magyarán ellened fordul
minden addigi cselekedeted.
Többször
megéltem ezt. Addig amíg fizetsz, te vagy a sztár. Amikor már nem
fizetsz, te vagy az ellenség. Nekem már arról is tapasztalatom van, mit
jelent magyarnak vagy románnak tartózni. Talán valamikor leírom a
konkrét helyzeteimet. Egyelőre nem. Majd ha kifizettem minden
tartózásomat, talán megírom, hogy tankönyv legyen arról, hogyan ne
adósodj el.
Annyit
előlegbe megírok, hogy stratégiailag jobb egy erdélyi magyarnak
romántól kérni, mint a sajátjától. A román egy sokkal rugalmasabb,
megértőbb nép, mint a magyar, akinek mindentől az az érzése, hogy murok
van a seggében. És a kamatok szempontjából is jobban jár az ember. Ezt
én számokkal, tényekkel alá tudom támasztani.
Van
nekem egy klasszikus esetem, még Magyarigenben, talán tíz év is eltelt
azóta, egy román deszkás adott nekem tíz köbméter deszkát hitelbe.
Újonnan kerültem oda a feleségemmel. Közben olyan kiadásaink keletkeztek
az újdonsült helyen, amiket előre nem tudunk bekalkulálni, mert
bizonyos egyezségek, amik előre le voltak beszélve, egyik napról a
másikra eltűntek. Magyar magyar szokáshoz híven. Nem tudtam megadni a
deszkásnak a pénzt. Elmentem hozzá, hogy adjon halasztást. Leültetett a
konyhába, kaját rendelt a feleségétől és pálinkát. Muszáj volt igyak
pálinkát. És muszáj volt egyek, noha szorult a gyomrom. Kiegyeztünk egy
olyanban, hogy menjek nyugodtan ezután is deszkáért hozzá, amit
megveszek fizessem ki, és ha tudok, néha hozzak valamit a régibe.
Amennyit tudok, a felesége felírja. Két évig fizettem a deszkát. Egy lej
kamatot nem fogadott el. Lehet, hogy vesztett valamennyit, de megnyert
engem vevőnek. Mindig hozzá mentem deszkáért, sőt mióta Déván vagyok
három nagy teherautó fát is vettem tőle. Ma is szoktuk hívni egymást,
érdeklődünk egymásról.
Magyar oldalon ezt az organikus kapcsolatot nem fedeztem fel.
Sokszor
elgondolkodtam ezen a román deszkáson, hogy milyen zseniálisan oldotta
meg a helyzetet. Azóta olvastam szakoldalakon, hogy Amerikában van olyan
tudomány ág, ami nem az adósság behajtásról szól, mert rájöttek, hogy
ahonnan nincs mit behajtani, hiába erőszakoskodnak, inkább segítenek az
illetőnek megadni az adósságot. Hogyan? Úgy, hogy felmérik a helyzetét,
adottságát, lehetőségeit és besegítik a hiányzó elemekkel.
Én
meg vagyok győződve arról, hogy mi erdélyi magyarok ki tudnánk mászni a
tehetetlenségből, ha egy kicsit össze tudnánk hangolni az
adottságainkat, lehetőségeinket és miért ne, adósságainkat.
Mert
mi történt? Volt egy mesterségesen felfújt gazdasági növekedés, amiről a
magunk fajta kis emberek nem igazán tudtunk. Beszáltunk mi is ebbe a
körbe, aztán fény derült a növekedés hamisságára. Aki addig egy élelmes,
életképes vállalkozónak volt tekintve, egyik napról a másikra egy
senkiházi eladósodottá vált, aki többre nyújtózott, mint a takarója ért.
A krízis előtt ez nem így nézett ki, mára már igen. S akkor a
vállalkozónak nem elég, hogy megszívta anyagilag, most a morális
tanulságokat is koppintják az orrára. Talán joggal. Én ma értettem meg
azokat a „kemény” vállalkozókat, akik éhbérért tartották a munkásokat,
amikor az első megszorítás alkalmával a jól tartott embereim is hátat
fordítottak ellenem és privát hitelezőim is más regiszterekben kezdtek
el fenyegetőzni.
Előbb
utóbb megadom a tartózásaimat. Ez nem kérdéses. Viszont ha arra
gondolok, hogy a gyermekeink lesznek talán a jövő vállalkozóink, minden
erőmet bevetem azért, hogy ők másképpen csinálják. Meg fog kelleni
tanulják megválogatni a barátokat, a klienseket, az üzletfeleket, akár
egy liter tej szintjén is.
Mindenki
szidja a zsidókat. Én egy dolgot fedeztem fel náluk. Hogy mindent
megtesznek azért, hogy gyermekeik elvégezzék a lehető legtöbb iskolát a
lehető legkönnyebb és legpénzesebb szakmákban.
Valahogy
ezen a kesergő magyarságunkon kellene változtatni. Jobban egymásra
nézni, ne csak szidjuk egymást, hanem találjunk ki dolgokat,
megoldásokat. Mert biztos vannak megoldások.