Ha még szabad kérdezni, akkor feltennék egy kérdést. Én kinek a pártján állok? Én kinek a pártján álljak? Mert nem tudom. Szerintem nem vagyok egyedül ebben a kérdésben. Én huszonegy éve nem tudom, kinek a pártján álljak? Ma sem tudom, kinek a pártján álljak? Állítólag ez az új párt arra hivatott, hogy ami kipotyogott az rmdsz-t megszavazó gépezetből, felszívja. Az új párt erre a kipotyogottak szegmensére építi a marketing tervét. Azaz az én személyemre is számít. Nem fogom a szavazatomat rájuk adni. Nem győztek meg arról, hogy nekem jobb lesz, ha rájuk szavazok. Mint ahogy az eremdéesz sem győzött meg. A zsaroló politikát utálom. Messze álljon tőlem az a jó, amit zsarolással nyerhetnék meg.
Egy kormánypárti ismerősöm azt mondta, hogy ha az rmdsz nem jut be a parlamentbe, és úgy látszik, hogy nem fog bejutni, minden eddigi jogainkat szépen elveszítjük. Azt is mondta, hogy ti magyarok hülyék vagytok. Mondjuk azt, hogy hülyék vagyunk, ezt nem csak a politikában vettem észre. Megélem nap mint nap. Csak éppen azt a legnagyobb hülyeséget nem tudom megérteni, hogy tudunk mi magyarok ennyire széthúzni, most amikor erre végképp nincs szükségünk? Nem hiszem el, hogy minden valamire való nagy embereink nem tudtak kiegyezni, hogy itt tartunk. Valamit elszúrtak. Valamit elszúrtunk mi is, hogy ide kerültünk. Miért nézzük az egészet ilyen szomorú szemekkel, miért nem találunk ki valamit mi a kis emberek? Valójában egy pár kis emberből is kiábrándultam. Nézegettem egy pár eredetibb figurát, akik itt ott felszólalkoztak, aztán láttam, hogy szemétgyűjtésbe kezdtek, most meg a verespataki bulit rázzák, egyből elkapta őket a környezetvédési láz, aztán belátták, hogy ha valamit nyomni akarnak a politikai mérlegen, akkor szövetkezniük kell nagyobb pártokkal. És innen tovább már nem is érdekel engem, mit mondanak, mit csinálnak. A fészbukkról is törlöm őket.
Minden ilyen gittegylet, akik úgy indulnak, hogy namostaztán és kiabálnak a tereken, mindennel foglalkoznak, lovakkal, kutyákkal, szemetekkel, a durvábbja bábokat gyújtogat, cigányokat, románokat, zsidókat szíd, de senki nem tüntet mondjuk a „mentsétek meg a cipészeket”, vagy „ne hagyjátok a pékeket, henteseket, asztalosokat, festőket, művészeket, miegymásokat”. Igen, tudom, hogy ezekre a dolgokra senki sem reagál, mert nem menő téma. Most menő a „magyar” családról beszélni. De melyik magyar családról? Mert az, hogy manapság ki magyar, egy eléggé felfőtt agyú társaság határozza meg. Akiknek egyébként semmilyen más tervük nincs, mint kiirtani mindent mi szerinte nem magyar. S akkor ki a magyar, akinek ma joga van magyarként élni? Amit biztosan tudok, hogy az őseimben többféle nép vére csordogál: bolgár, zsidó, magyar, a feleségem révén, akinek ugyancsak voltak román ősei is, a fiamban ma rengeteg nép vére keveredik. Most akkor ezt hallgassa el? Ma ez a szent hazugság, hogy ereiben Árpád vére csorog? Ha magyar akarsz lenni, akkor ezt kell mondanod? Ezek szerint egy újfajta inkvizíció elé nézünk?
Csak úgy csendben tettem fel a kérdést a feleségemnek, te vajon mi lenne ma, ha mondjuk a világháborúkban nem a vesztesek oldalán állunk, hanem mondjuk a német megnyeri a háborút? Vannak tagadhatatlan szemtanúk leírása arról, hogy miként vitte egyik magyar osztálytárs, barát a másikat és saját kezűleg végezte ki a Duna partján, mintha ma a szomszédom engem döfködne a puskájával a Maros partra, csak azért, mert nem csörgedezik bennem Árpád vére. Sajnos el tudom képzelni ezt a jelenetet. Még azt is, hogy dicsőségét is megnyerné halálom által. Meddig mentek volna el a fajelméletben a győztesek? Meddig pucolták volna az idegenséget magukról a győztes magyarok? Ki döntötte volna el, hogy akkor végre fajtiszta a magyar? És milyen intézkedéseket hoztak volna, hogy ez az új tiszta magyar faj ne keveredjen többet? Olyan ez, mint a zombis rémfilmekben, amíg van egy oszladozó kéz, amit figyelmen kívül hagytak, egy új sorozatban életre kel. Remélem csak egy rémálom marad ez az egész nemzeti tisztogatás és egyszer felébredünk. Habár attól félek, most ez van soron, és ha huszonegy évet lebegtünk ebben a lagymatagságban, most éppen ideje egy kis vérfürdőnek. Meddig? Még huszonegy évig? Remélem több eszünk van.
