bexby.hu |
Hasonlatos
a poklok országa az egér csapdához. Belekerül
rendes egér, gazfickó egér, jó egér, rosszcsont egér, mert
melyik egér nem rág, nem pisil és kakál össze mindent?
Hogy
rajtam lóg a gyerek. Hát kin lógjon? Valami jézusarcú
szélhámoson vagy alkoholista messiáson? Lógjon rajtam amíg
lóghat és tetszik neki rajtam lógni, mert ha elmegyek akkor már
csak lógna, de nem lesz kin. S akkor jól jön egy kis lógási
emlék. Mert kire emlékezzen majd, kiből merítsen majd? Egy
jézusarcú szélhámosra, egy alkoholista messiásra emlékezzen
majd? Lustaság, dögség és lelki bénaság legyen az a kút amiből
merítsen majd? Miért ne emlékezzen arra, hogy van itt egy műhely
és ki lehet majd seperni ha gondfelhők gomolyognak? Lógjon csak
rajtam az a gyerek. Miattam nem kell búsulni.
És
vala egy mesternek két követője, és mondá a mester magában,
nosza csinálok egy szigetet a két követőmnek, hogy lakják be és
sokasodjanak rajta. És adá a sziget egy hatodát a csendesebbnek, a
két hatodát pedig a nyugtalanabbnak, mondván így korrektebb. Mert
a csendesnek annyi is elég, a nyugtalanabbnak genetikailag több
jár. És monda magában titokban a mester, nosza legyen a
nyugtalannak a csendes az, aki visszafogja, mérsékeli, és legyen a
csendesnek a nyugtalan az aki rugdossa, ha kevesebbel beéri.
Lőn,
hogy ez az oszd meg és uralkodj elv felborula, mert a csendes nem
megy bele a játékba, megy vala az ő feje szerint, nem fogja vissza
a nyugtalant, a nyugtalan pedig rugdosá a csendest, de nem a
kevesebbel beérés miatt, hanem az egyhatodáért rugdosa vala,
mondván a mesternek, hogy azt is adja neki, rúgja ki a csendest.
Megbáná
azért a mester, hogy a csendest félre ismerte, meg is fenyegette
vala a csendest, hogy az ordasok eledeléül dobja a pusztába, ahol
nem vala a csendeseknek semmiféle fórum, ahol elpanaszolná baját,
vagy hogy segítsen rajta bárki. A csendes pedig megmakacsolá magát
és betette vala a lábát az ajtó közé mondván, hogy csak a
hulláján keresztül ha nem viszik végbe ördögi tervüket.
Azóta
van az, hogy a farkas addig addig ólálkodik az áldozata körül,
amíg elfárad az és bekaphatja.
Így lőn pedig, hogy az ember sem
több mint az az egér, mely a csapdába ragad: csak rág, rág és
rág....Legyen az mester, legyen az nyugtalan, vagy csendes. Mind a
pokolra kerülünk.
(Hacsak
meg nem neszeljük a csapdát)