Valami
történik a természettel. Lehet csak most veszem észre, lehet csak
nekem látszik ez a valami történés, biztos van mindenre
magyarázat.
Itt
vannak ezek a galambok. Ezek komplett dilisek. Mióta itt van ez a
fűnyírós Pufi, a hülye gazdájához hasonlóan hülye, képmutató
és ingyenélő, egész nap itt a galambokat lesi, melyik mikor száll
alá a földre, hogy suttyomban bekaphassa. Tiszta tollú itt
mindenfelé. De nem, ezek a dilis galambok úgy járnak itt fel s
alá, mintha direkt ennek a Pufinak akarnának a kedvében járni
azzal, hogy önfeláldozók. Van egy ilyen határozott heppjük
ezeknek a dilinyó galamboknak, hogy a Pufival megetessék magukat.
Csak szállnak alá elegánsan, aztán mikor jön Pufi és
csattogtatja az állkapcsát a szárnyuk után, nem iparkodnak
menekülni, hanem csak ott lustán csapkodnak. Persze, hogy ez a Pufi
ilyenkor nem rest, amikor a természet ilyen bőkezűen ossza a
galamhúst. Méghozzá majdnem ingyen. Csak ki kell várni. Ezeknek a
madaraknak a tájékozódó képességük messze nem olyan legendás,
mint mi emberek szeretjük ezt olyan titokzatosan állítani. Mert
lejön a kánálo galamb a padlásajtón, és nem tud visszarepülni.
De észrevettem, nem hogy nem tud visszarepülni, de nem akar. S
akkor ott repked a balfasz neki a csarnok emeleti ablakainak, amíg
oda nem pusztul. Most is éppen egy ilyen hülye galamb próbálgatja
a terasz ablakaim keménységét, és szentül meg van győződve,
hogy a feje keményebb, mint az én ablakom. Kitartósága még engem
is lenyűgöz. Pedig én is az a konok fajta vagyok, nem kéne ezen
csodálkoznom. De belefárad, lekuporodik a terasz egyik sarkán,
aztán mikor helyrejön a félájultságból, megint kezdi s ossza a
keményfejű filozófiáját. Pedig ott a szabad Világ, repülhet
amerre csak akar, még talán tele van a szántóföld elhullajtott
kukorica magokkal, csipegethet kedvére, de nem, ő be akarja
bizonyítani, hogy a feje keményebb mint az én ablakom.
Onnan
is tudom, hogy valami történik a természettel, mert jött ez az
Alex, pontosítok: nem Álex, ahogy felénk mondják az Álexeknek,
ez az Alex kikérte magának, hogy ő magyarosan Alex. Igaz rézbőrű,
multikulturálisan töri a román és magyar nyelvet és van egy pléh
karikája a fülében, de javára legyen, hogy nem sörényesen van
nyírva a haja és nincs minimum begélezve. Jött ez az Alex, hogy a
többi három ürge nem jöhet dolgozni mert meg vannak büntetve. S
akkor ő, mármint ez az Alex, elkezdte szépen, ráérősen hordani
a kavicsot, nagyon komótosan kutatva és döntve, és kiszámolva
minden egyes lehajolását. Mintha egy értelmi harc zajlott volna
énjében, hogy a makrokozmosz mely ritmus bekezdésére érdemes
lehajolni. Hát úgy látszik ez a makrokozmosz a tegnap nagyon
fengsujosan dalolt, nagyon kimért és lassú tempóban. Volt három
tíz kilós kő, arra azt mondta Alex, hogy nem bírja felemelni,
majd megoldom én valahogy. Ráhagytam, hogyne hagytam volna rá, hit
kérdésekben nem szoktam én más útra bírni az embereket. Úgy
látszik ez a gravitációs törvény nem mindenkire egyformán hat.
Innen is látszik, hogy valami történik a természettel.
Valami
bennem is megkettyent, hogy először bekerítettem azokat a
kavicsokat, azután döntöttem úgy, hogy el kéne hordani onnan. De
a kis kerítésen nem hagytam egy akkora nyílást, hogy a taligával
beférjek, mert akkoriban mondtam, nem fogok taligával oda bemenni,
mert minek? Mert bekerítettem egy naposabb részt, mondván oda
fogom ültetni a közel félezer hagymás virágjaimat, és ezek a
hülye kutyák meg ne szarják tele, meg ne fetrengjenek majd az
éppen kibújó növényeken, mert ez a mániájuk. A bekerített
helyen voltak valami kavicsok, elég sok, de akkor arra gondoltam,
hogy az jó helyen van, mert nem kell nekem az egész hely. De közben
meggondoltam magam, kell az egész hely, mert tavaszra csinálok a
virágok fölé egy kis szérát, és akkor a tavaszi palántázást
is ott oldom meg. Így a kövekkel s a fengsujjal. Mert az ember
épeszűen ezt nem így csinálja. S aztán ezzel a meleggel megint,
annyi légy lett, hogy azt mondják ennyi legyet életükben nem
láttak. Én sem. Érdekes. Napról napra nőnek az energia árak,
mindenfele borul az egyensúly, az ember mégsem tesz semmit. Talán
azért, mert amikor valami elindul, az ész is gurul mint a tök:
lefele.
Apropó
mindenszentekkor készített töklámpás de nem halloweenre. Alex.
Nem Álex!