Nikodémus
dilemmája. Örökzöld téma Nikodémus vívódását, dilemmáját
felhozni a zöldfülű Jézus felfedezőknek. Van mit csámcsogni
rajta. Hogy nem érti ez az ember, hogy mit is jelent újjászületni?
Hahahha! Ennyire buta az egyébként gazdag és tanult ember, de
bezzeg mi, kik szegények testileg, de gazdagok lelkileg, hű de
fasza, hogy mi értjük ezt az újjászületéses dolgot.
Mint
azok a színészek, kik a színpadon hej de ki tudják gúnyolni a
gazdag sznobokat, valójában legtöbbjük nem más mint gazdag és
tragikusan sznob. Lenni vagy nem lenni? De hol? Ez a dilemma!
Számomra
mindig dilemma volt ez a Nikodémus dilemmája. Hogyan lehet valaki
ekkora balfasz? Valóban arra célzott, hogy újjászületés csak az
anyaméhen keresztül lehet? Viszont nem felejthetem el, hogy ő volt
az, aki gyakorlatilag Jézus temetésében segített, míg a
tanítványok abban sürgölődtek, hogy letagadják őt. Mi történt
vajon Nikodémusban attól az estétől? Megvívta a vívódásait?
Szeretem
(idézőjelben), amikor jóllakott emberek pár kézmozdulattal,
lusta gesztikulálással pontokba szedik a történelmet és ezrek,
százezrek, milliók gyötrelmes sorsát, halálát egyszerű
történelmi percekké zsugorítják. Ma, ugyanezek az emberek
csináltak Nikodémus dilemmájából egy rá hivatkozható
precedenst. Ugye, mint Nikodémus, nem gyerekjáték az újjászületés.
Csak a lelki ember érti meg az újjászületés fogalmát.
Mint
egy rajzot, melyen két különböző figura ismerhető fel, ha
elforgatom, most ezt a témát egy kicsit megforgatom.
Van
a kispolgár, ki tanult, jól szituált, vallásos, társadalomba
beillő, mindenhol elölülő, és azt tanítja, hogy ez a Nikodémus
mennyire gyerekes lehetett, hogy nem értette meg mi az újjászületés.
Most
nézem ezt az embert és nincs hogy ne véljek felfedezni néhány
hasonlóságot közte és Nikodémus között. És jobban megnézve
ezt az embert, az a gondolatom támadt, hogy vajon nem e könnyebb az
anyaméhen keresztül újjászületni? Hogy merülhet fel bennem is
egy ilyen balfasz kérdés?
Nézem
ezt az embert és elgondolom, hogy szerinte mi is az újjászületés?
Ez az ember gyakorlatilag kereszténynek született, sőt már
gyermekkorában át volt adva egy hitnek, később ő is
megpecsételte azt felnőtt korában. És ez az ember hiszi, hogy ő
ujjá van születve. Mert azt tudja Nikodémus által, hogy nincs más újjászületés, mint a lelki újjászületés. És az ő egyháza
képviseli ezt az újjászületést. És ennek az egyháznak híve,
míg az ásó, kapa s nagyharang el nem választja.
Erre
nekem már csak az lenne a kérdésem, hogy ha újra temetni hívják
Jézushoz, letagadja, vagy viszi a harminc kilós mirhát, és
segédkezik a temetésen? Azért kérdem, mert jó lenne tudni akkor,
hogy ezt az újjászületést mire is érti?
Tovább
megyek.
Mit
csinál a tanító a gyermekkel? Megmutatja a gyermeknek az utat a
születéstől a halálig. Rajzol egy pályát és azt mondja neki,
ez az élet kisfiam. Ez az újjászületés. Ez a felrajzolt pálya
pedig az, amire a társadalom rábólint, hogy igen, ez az emberi
sors, az egyetlen út. Benne azzal a sok bagatell momentummal,
semmirevaló számtan képlettel s egyéb hiábavalósággal, mire a
társadalom rábólint, hogy igen, ez az általánosan elfogadott
organigráma, ami szerint az ember sorsa meg van határozva. És a
tanító mint lelkes zsoldos katona teljesíti küldetését, hisz a
társadalom szabja meg a fizetését, a tantárgyat, a tanítás
célját, és a társadalom szabja meg a normát, hogy melyik ember
nagykorúságára ér valamit vagy nem ér semmit.
S
akkor kérdem én, nem könnyebb az újjászületéshez visszabújni
az anyaméhbe? Mert ha ez újjászületés, amiről az ember beszél,
akkor sokkal több értelme van azon gondolkodni, hogyan juthatunk be
az anyánk méhébe újból.