(kutyavers)
Miféle
ember az,
ki
Száminak nevez egy kutyát,
mondom
a fiamnak,
hogy
adhat egy magyar ember,
ilyen
nevet egy kutyának?
Kitaláltuk
aztán,
Számi
annyit tesz mint Számuilö,
román
hívők szeretik,
bibliai
neveket adnak gyermeknek,
háznak
s ha kell kutyának.
Sámuel
ez magyarul,
de
akkor miért nem lett Samu,
gondolhatták
volna,
rossz
sorsot predestinálnak,
egy
szegény kutyának.
Hülye
volt a Számi,
hebehurgya,
kötekedő, azt hitte
oktalan, övé minden,
virágoskert,
udvar s utca,
kevesebb
az esze, mint egy kutyának.
Szirénákra
kontrázott,
sosem
értettem mi végből,
nekiszökött
kamionnak,
csak
ő tudhatta milyen célból,
Annyi
lett a kutyának.
Mondanám
a gonosznak,
lám
a Samu ugrált s pattogott,
így
jár aki nem fér,
bőrébe
és másoktól,
sorsa
lehet, mint a kutyának.
Nem
kívánom neki,
mert
lám ez a Samu dolga,
hogy
utáltam és nem szerettem,
hogy
így lett sajnálom,
jobb
sorsa lehetett volna egy kutyának.
De
látom a gonosz nem fér,
azt
hiszi övé az udvar s a tér,
lesben
áll a galambra,
mikor
leszáll elgyengülve,
esze
annyi mint egy kutyának.
Hiába
mondtam Száminak,
viselkedjen
Sámuelként,
átnézett
ő rajtam, s nem félt,
csak
egy voltam a sokból,
lehetőség
egy kutyának.