Az igazság ideje: zsihádok
Hogy
el vannak itt ezek a híres tévések ezekkel az elzárt
hírességekkel, egyrészt zsubilálnak, hogy tíz év törvénykezés,
halasztás után végre tömlecbe zárnak egy két ilyet, megható,
könnyeket facsaró beszédeket osztanak mint ama nagy kommunista
diktatúra elnyomás, miegymás, hogy akkor most végre igazság
tétetett.
Az
igazi meghurcoltak, azoknak már kámpec. Azok már nem élnek.
Azokkal nincs már bajuk ezeknek a szájtáti híres tévéseknek.
Nem tudják ésszel felfogni ezek a híres tévések, hogy mit
jelentett a kommunizmusban élni, látom zavarban vannak afelől,
hogy ki is volt az elnyomó és ki volt az elnyomott.
Mert
hiába tesznek nekem tálcára egy két fejet, én nem fejeket kértem
tálcán. Az iszlám az, aki fejeket szokott tálcára tenni. Az új
kor embere, ideálja, ki képzelt, beteg istenek nevében nem szed
idegcsillapító gyógyszereket. Zárt osztályon kéne kezelni az
ilyeneket, de így sem látok benne sok esélyt.
Én
egy jobb jövőt kértem, nem zsihádot. Azt a jövőt, amit
szorgalmas munkával szépen össze lehetett volna hozni. Békében,
harmóniában.
Amilyen
hülyék ezek a híres tévések, olyan hülye vagyok én is, hogy
ilyen dolgokat mertem remélni, álmodni, mint: békében,
harmóniában, hasznos munkában meglenni, ellenni.
Ezekről
már senki nem beszél. Már kampánydumának sem használják. Hanem
azzal jön mindegyik, hogy mennyi fej fog hullani, ha ő jön ki.
Ennek
a „terminátor”-nak az volt a szavajárása, hogy :
„visszajövök”.
Az
én szavajárásom is lehet lassan egy klasszikus, mert már lassan
semmire sem tudok más érvet felhozni, mint: „basszátok meg”.
A mekdonáldz padján ülve
A
mekdonáldz padján ülve,
nézem
a sült krumplin nőtt nemzedéket,
hamis
hamburgert majszolókat,
csöppnyi
cipót csipegetőket.
A
mekdonáldz padján ülve,
látom
nincs is annyi kövér, több a sovány,
csak
én vagyok és még egy kövér,
pedig
ha összesen tíz csízburgert ettem.
A
mekdonáldz padján ülve,
látom
a verebek, galambok, kutyák,
kik
liberális ételt fogyasztva,
semmivel
sem kövérebbek, mint mások.
Te
dinyiló macska,
ha
cinegét fogtál, edd meg,
ne
játszódj vele,
mert
kitekerem a nyakad.
(jó,
ez csak ilyen költői sóhaj)