Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Bűnös miccs

Andorra ház 2014
Mondom ennek a csempés Giginek, hogy menjünk az andorrai dologra együnk egy jó bűnös miccset a piacon. Ott abban a zajban, füstben, jövés menésben. Ez a csempés Gigi segített nekem, és ő rakta a csempéket a házba. Mert megígértettem magammal, hogy ha hazamegyek Andorrából, elmegyek a piacra és eszek egy igazi hús ételt, egy bűnösen zsíros, egészségtelen miccset. Úgy, ahogy nem szeretem: sok szóda bikarbonáttal benne. Mert az a nyugati lájtos kaja engem depresszióba kergetett ott Andorrában.
Elhagyott házak Francia országban
Mondtam is ennek a Giginek, amíg ettük a három miccset fejenként, hogy ha ezt meg kellene egyék az andorraiak, felfordulnak tőle. Májuk nem bírná ezt az ételt. Túl masszív nekik.
Ez amit elmondtam neki.
Amit nem mondtam el, az nem ez.
Rájöttem, az ember manapság hiába mond el dolgokat, az emberek egyszerűen nem tudják a figyelmüket tárgetolni. Azért, mert a teljes lényük be van tárgetolva arra, amit a gazdasági atyaúristen diktál nekik: a reklámvilág. Vagyis a reklámvilágon keresztül a talpraesett marketingesek. Azon tudományág doktorai, akik nem gyógyítják az emberi lelket, hanem mindent a latba véve, hatalmas költségvetésekkel betegítik, butítják az emberi lelket.
Én még találkoztam életemben olyan emberrel, akinek volt lelki tartása. Kevés olyan emberrel találkoztam, egyik kezem ujjaival kiszámolom őket, ma már belátom, nincsenek ilyen emberek.
Köztünk levő különbség: 3.000.000 euró
Rólam sem mondhatom, hogy lenne valamilyen igyekezet bennem ilyen irányban. Nincs. Már attól is megundorodtam, hogy ez irányban gondolkodjak.
Ott ettük a miccset a piacon, a füstben, zajban, forgatagban. Valamiért jól esett ott lenni. Még egy kicsit érezni a balkáni ízt, amíg fel nem számolódik a steril nyugat hipós vizében.
Elcsámcsogtam ezt a miccset azon pueril megrendelőim emlékére, akik azt hitték, hogy bejönnek a műhelyembe és ők mondják meg mi mennyi.
Nem. Majd mondják mi mennyi a multinak. Mert lassan lehúzom a rolókat. Mert jobb azelőtt lehúzni a rolókat, mielőtt az utolsó büszkeség szuszomat is kilehelem magamból...vagy kiverik belőlem...