Belépek
a politikába. Egy szavazat erejéig belépek a politikába. Nem más,
de nyitva szeretném hagyni azt a kaput, melyen eléggé otthonosan
mozgok, éspedig az elfogult kritizálás lehetőségét. És a
felszabadító káromkodásoknak is helyet hagynék a páholyban,
mivel elég jól bánok velük, noha mostanság néhány kedves
olvasóm tiszteletére elkezdtem beosztani őket, mint a macskám az
egereket: egy egér, egy virsli, egy egér, egy csirkecsont.
Elmegyek
és megszavazom ezt a Johánniszt.
Tudom,
hogy kik állnak mögötte, ugyanazok a volt kommunisták, szekusok,
besúgók, akik Ponta mellett is állnak.
Azért
választom inkább ezt a Johánniszt, mert ugyanolyan béna mint én.
Nem tud beszélni, Ponta ellenében, akinek mindenre van egy semmit
mondó pimasz válasza. Meg azért is választom ezt a Johánniszt,
mert lassan gondolkodik nehezen érik, mint én, de előbb utóbb
valamit kinyög.
Persze
az is van terítéken, hogy akkor megyünk Nyugat vagy Kelet felé.
De
ami most a legérdekesebb és legfontosabb: Erdély le akar szakadni.
Egy
független Erdélyben gondolkodni, arra már érdemes belépni a
politikába akár egy napra is. Egy független Erdélyben legtöbb
probléma megoldódna, még a magyar kérdés láza is lecsillapodna
s a hűvös reggeleken is szebbnek tűnnének a napkelték.
Szeretek
népekkel élni, de néha ez a bukaresti smekker románság nagyon
nyomasztó tud lenni. Nem csoda, hogy néha utáljuk egymást.
Talán
ha jól meggondolom, Erdély érdekében Pontára kéne szavazzunk,
mert felgyorsulna az erdélyi kérdés, a lelkek nyugtalanabbak
lennének, több esélyt kapna a cselekvés belendülése.
De
a bocsánat, szeretet jegyében Johánniszban megadnánk Romániának
az esélyt, hogy magába szálljon s átgondolja ezt a nyugati
szellemet. De tudom, hogy szélmalom harc ebben reménykedni. Ez az
örök improvizáló, fatalista nép sosem lesz képes tömegesen
elfogadni a rendet, a tisztaságot, az egyenességet, a dolgok rendes
elvégzését, a pontosságot, a tisztes elszámolást. Az örök
lebegés jellemző rájuk, mint húscafatok a kocsonyában.
Istenkáromlók, kik keresztet vetnek minden utcasarkon, de szidni
csak anyák krisztusával tudnak, kurva istenekkel színezve.
Nem
azért mert bízok Johánnisz csapatában, hanem esélyt adok
Johánnisznak. Csak neki. Meg aztán dűlőre vittem magamban, hogy
semmiképpen nem akarom a régi világot: kommunizmus, szeku, keleti
bölcsek marhasága, inkább oldódnék a nyugat nyújtotta szabad
szellemben, aztán hogy mivé leszek e liberalizmusban, hadd
válasszak én, ne legyen senki nekem a megmondója.
Folytatni
akarom álmaimat, kifizetni adósságaimat, befejezni a műhelyt,
megalkotni a saját dizájnomat. Fejlődni akarok, nőni amíg lehet.
Ide is szeretnék rózsát ültetni, oda is. Akkor is ha nincs
értelme. Mert így kap értelmet az élet. Nem egy krumplis zsákon
keseregni az élet hiábavalóságán s keresni hozzá a bölcs
motivációkat, hogy mitől erényes a nyomor.
Ezek
az én motivációim. Ezért megyek szavazni.
Adok
egy esélyt Johánnisznak, Erdélynek, és a haladásnak.
Nosza
ez az a rész, ahol köveket szoktak ragadni a megbotránkozók....