Vitatjuk
itt a nemzeti boldogulásunkat, lassan annyira kihegyezzük a
gerendát, hogy fogpiszkálónak sem lesz jó. Mert nagyon bele lehet
zavarodni ebbe a nemzeti dologba. Egy adott pillanatban magamra
kérdeztem, hogy jó, de akkor a bengálokkal mi lesz? Az egyetemes
békével, az emberrel mi lesz? Mert legyen világos a magunk
fajtájának, hogy fajtiszta nemzeti sosem lesz semmiféle nemzetben.
Ördögi körben futkározik, aki ilyesmiben hajszolja magát. És mi
most nemzetileg ebben hajszoljuk magunkat. Sőt, az egész világot
elkapta hirtelen ez a nemzeti láz. Mindenki itt volt a Földön még
az isten előtt, ami nem is annyira lehetetlen, ha figyelembe vesszük
azt a sereg istent, amit az ember talált ki itt végtelen unalmában.
Az
én kisudvaros gazdaságos agyammal, ilyen blogparasztosan meg merem
nevezni a Világ mai problémáját: a Világ problémája, a pénz
kérdésén múlik. Pontosabban a gazdasági vízió hiányában
szenved mindenki. Gazdasági terror uralkodik legtöbb elszegényedett
országban vagy a szegénység felé haladó országokban. És mikor
két kutya egy csonton vitatkozik, előbb utóbb az egyiknek meg kell
halnia. És ezen múlik a világbéke feladása. A mindannyian
egyformák vagyunk ideálja így hullik a porba és lészen neve:
összetaposott.
A
mérleg másik oldalán viszont húz nagyon a gazdasági terrorizmus
által összeharácsolt vagyon, néhány mindenre elvetemült ember
birtokában.
Valójában
az a néhány elvetemült ember nem csinált mást, mint táplálta a
tömegek képmutatásra kiéhezett falánkságát és éltette benne
a sikeres ember lehetőség délibábját: te is lehetsz gazdag. Egy
kis gonosz vírus, mely elég gonosz volt ahhoz, hogy megbolygassa az
agyakat és lesiklassza a figyelmet a lényeges problémákról.
A
nagy vagyonok majdhogynem legálisan gyűltek össze, elég volt
mindent megadózni. Egy irdatlan adópolitika borult a Földre, egy
kegyetlen adóbehajtó zsihád indult az állami apparátus részéről
a saját lakossága felé. A lakosság viszont el van vakítva
mindenféle magyarázattal, el van foglalva mindenféle elmélettel,
pártoskodással, s nem igazán veszi észre, hogy földileg bajban
van.
Vegyük
csak az aktuális romániai helyzetet. Pár napja feszültséget
érzek az eladókban, hogy éppen nem vágják a zsebedbe azt a
fiskális bont. Mert ugye elindult ez a bonvadász zsihád az állam
részéről. De úgy állította be ez az állami gépezet ezt a
hajtó vadászatot, mintha lakossági közkívánat kezdeményezte
volna, mondván: ezért nincs nekünk, mert sokan feketéznek, nem
adnak számlát. A finánc miniszter ezt mondta: aki nem képes
legálisan működni, szabadítsa fel a piacot.” Mi ez a
kijelentés, ha nem egy zsihádüvöltés? Szabad ilyen kijelentést
tennie egy finánc miniszternek? Honnan ez a gyűlölet? Mire jó ez?
Attól én több adót fogok fizetni, azt hiszi ez a terrorista
műpolgár?
Azt
látom, mindenféle megszorításon túl, hogy rendszeresen és
kitartóan zajlik egy fajta megosztási politika, egészen a
legkisebb közösségekig befészkeli magát a züllesztés lelke.
Mindenki mindenki ellen. Egyén egyén ellen.
Azt
reméltem, hogy ez a Johánnisz, ha nem más, de egy jó diplomata
lesz, majd ő elsimítja a mérges kedélyeket. De látom nem. És
nem hiszem, hogy csak úgy meggondolatlanul kotyog össze vissza a
ritka megszólalásaiban. Szerinte Romániában a kisebbségek
pozitívan vannak diszkriminálva. És lám ezzel még bennem is
kiverte a biztosítékot, a nagy pacifistában. Mert legalább
hallgatna az ebugattáját. Mert lám így züllesztenek engem is,
aki eddig kitartottam. Aki kitartásra buzdított mindenkit. Hogy
kell vállalkozni, higgadtan kell kezelni a nemzeti dolgokat, mert
minek feleslegesen háborúzni?
Ebben
a hihetetlen zsihádban, ami minden oldalról és mindenkit támad,
mi lesz velünk? Mi lesz az emberi boldogulással? Ennyire kikoptak
belőlünk az emberi értékek?
Megoldja
a háború a dolgainkat? Mitől lesz más a gazdasági víziónk?
Azon túl, hogy az asztalosok hihetetlen mennyiségű koporsót
fognak gyártani, lesz más haszna is a háború utáni világnak?
Mi
lesz Bangladessel, a szegénység felszámolásával?