Mugo éppen vándorlása közben, egy sűrű erdőben megéhezett, s megterített
magának egy fa tövében. Hogy hogy nem, éppen arra vetődött egy álruhás
tündér s próbára akarta tenni Mugot, lássuk van e szíve ennek a Mugonak,
s mint kiéhezett szegénynek ad e az ennivalójából?
Mugonak mi sem volt természetes, mint megosztani eleségét az éppen arra vetődő álruhás tündérnek.
Evés után, mondja pedig ez a tündér Mugonak: „Jótett helyébe jót várj, teljesítem három kívánságodat”.
Erre Mugo: „nyugi, semmiség az egész...”
Felállt s tovább vándorolt. Azóta is ezt teszi, ha azóta meg nem halt.