Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Barack

kajszibarack fa virágzása
Egy öreg bácsi adott volt két barackfát a feleségemnek. Elvitte a patikába. Elültettem a két nyápic virgácsot, gondoltam na ez is valami ilyen öreges okoskodás. De azért elültettem s megöntöztem egy egy veder vízzel.
Három év is eltelt, alig fejlődtek valamit. Negyedik évben csodák csodájára az őszi barackfán termett egy szál barack. Megettem nagy suttyomban, hadd lám milyen az íze. Hát mennyei volt az íze. Ötödik évben termett három barack az őszi barackfán. Hatodik évben volt már vagy harminc. Ki számolta? Mind megettük. Viszont ez évben a kajszi barackfa is adott néhány barackot. Egyből vagy húszat. Hatodik évéig semmit nem adott, gondoltam kivágom, valami vadfa lehet. Ez időben hozott a bácsi még vagy tizenöt ilyen virgácsos csemetét, amit én hűségesen el is ültettem ősszel, meg is fogant legtöbb, tavasszal szépen kirügyeztek a hajtások, de örvendtem neki. De egy barom lekaszálta mindenestől az összest. Hiába mondtam előre, mutattam mit ne kaszáljon le, elfelejtette a kezétől a szájáig mit mondtam. Mindegy. Rájöttem, hiába az erő, ha nincs ész. Ezért vettem motoros kaszát, s én magam kaszálok. A motor hallgat rám, az ember nem.
őszi barack
Na de az idén mindkét barackfa kitett magáért. Legalább 3 kiló kajszi és minimum 6 kiló őszi barack. Még lehullott egy kilónyi és valaki még csipegetett róluk úgy két kilónyit. De az átlag szerintem jó.
Energiám az agrikultúrára, ahogy én nevezem ezt a kertészetet, nincs. Pedig imádom a műfajt. De választanom kellett, pénz az asztalosságon keresztül (feat: számtalan hitel), vagy játszom itt a kertművelőt.
A fákat azért megnyesem. Mert kezdek belejönni (tíz év után), de szeretem is. Jól esik látni, hogy szépen fejlődnek.
Innen aztán az, hogy az ember nem hagyja. Ha már elültette, megnyesi, néha öntözi, mert ugye amilyen száraz volt ez a nyár, hetente egyszer jól beáztattam a gyökereit. S ha már leterem, eszik belőle az ember, amit nem bír megenni, azt befőzi.
Láncba megy minden. Az előző cselekedeted, hogy kárba ne vesszen, követi a másik. S így tovább.
Van ebben egy valamiféle újrateremtődés. Látod az elejét és a végét. Nem érted, mitől a fenébe lesz fényből, földből s vízből az a csodaszép, ízletes gyümölcs, de része voltál egy folyamatnak. Az a fa egyértelműen általam kapott életet, ápolom, rendezem, és meghálálja. Gyümölcsöt ad.
Jó, a fenyő nem ad semmit. De örökké zöld. s ahányszor ránézek egyre nagyobb, s árassza a reményt az életre. A közel nyolc méteres szomorú fűzfa sem volt marhaság elültetni. Hosszú ágaival, sűrű leveleivel kivédi a köves Laci pór szennyezését. Ott vannak a meggyfák, idén is 13 liter szörpöt főztem, s hét nyolc üvegecske lekvárt tettem el. Almafa is van vagy hét nyolc, de még nem tudok rájönni mi van velük. Valakik rendesen szüretelik...nem érik be.
Na de jövőre szerintem a diófa is adni fog. Érzem.

petflakont vágtam el, így nem lottyintottam ki semmit...
Ma meg befőztem az őszi barackot.
És asszem az idén egyéb nem lesz.
dunsztra sorakozva...hátul a szörp...