Ott
ahol a fekete holló öregségében unatkozik, ahol a héja
megfordul, és a galambok is szemtelenek, ott él egy ember fia. Ez
az ember fia magányos meditációiban felfedte a négy fő titkot,
egyel többet, mint arról az emberiség tudott volna.
Ezt a
négy fő titkot négy külön fára írta. Minden külön fa pedig
többféle fából alkotva. A fák nevük és nemük szerint valának:
tölgy, bükk, fenyő, vörös fenyő, akác, jegenye, hárs, ezek a
fő fák, és továbbá mint cseresznye, meggy, dió, körte, alma és
szilva fák a mellék fák, melyek kevesebb arányban valának mint a
fő fák. Minden fát egy vékony lemez borít, mely burok szerűen
takarja a megannyi fa fajtát. Erre van írva, minden külön fára
egy egy titok. Ezek a fő titkok. Számszerűleg négy van belőlük.
És
miután felírta az ember fia a négy titkot, mindegyik fát egy egy
lucfenyő lappal takart el, védelem gyanánt.
Ezt a
négy fő titkot egy tükör is láttamozta, melynek neve Arc. És
ezt a tükröt nézvén a Föld másik felén az ember lánya,
megérté a négy titkot és szívébe zárta.
A
négy titok rejtve marad örökre, hacsak mások is meg nem fejtik.
Minden
titkot hat csavar fog össze, és ezek a fák az emberek közé
vitettek, mert azok úgysem értik, ha meg is találják.
Mert
üzentek még mások is fontos titkokat, de az emberek nem értik meg
azokat vala. Sem rejtve, sem felfedve. Ezért kell ezen titkoknak
rejtve maradniuk.
