Pistike vizsgatétele

Ha Pistike 14 évesen elkezd cigerettázni, és napi 1 pakk cigerettát szí el:

1. 44 éves korára mennyi pénzt tudott volna megtakarítani, ha egy pakk cigi ára 16 lej?
2. Hány munka napot dolgozott Pistike hiába az elmúlt harminc évben, ha átlagban 80 lejes napibért számolunk?
3. Hányszor mehetett volna a megtakarított pénzből a családjával a román tengerpartra, ha egy “all inclusive”, 3 személyre szóló, 7 napos tengerjegy ára 5000 lej?
4. Ha ma Pistikének meg lenne az Első kérdésben megtakarított pénze, mihez kezdene vele? (szabad fogalmazású álmodozás megengedett)
5. A Pistikék mikor kezdenek el számolni?

(A helyes megfejtő abban a jutalomban fog részesülni, hogy megvilágosodik.)

Pistike egy helyes fiú. Vakációban velem szokott dolgozni. Az a fajta, aki csak a munkából ért. Sok hardver, kevés soft. Egyszerre csak egy parancsot tud végrehajtani. Gondolom világos, hogy ez a parancs kifejezés ez most a számítógépes hasonlat erejéig él, valójában a munka kiosztás nem parancsszerűen megy nálam, hanem inkább felajánlásként. Mindenre bólogat Pistike, akkor is ha nem érti vagy nem tudja megcsinálni, de a körülményekhez képest elég hamar belejön, ha megmutatom neki a mágikus mozdulatot. Ő az, akinél a szorgalom fogja meghozni azt a gyümölcsöt, ami a tehetségeseknél a nem éppen lelkes hozzáállás miatt sosem fog beérni.

Hiába reménykedtem az elmúlt 25 évben, hogy csak kerül majd egy olyan ember, akiből ha nem is jó asztalos, de legalább józan eszű ember válik, hogy ne csak a fát alakítsam, hanem ahogy én alakultam a fa által, úgy ő is alakuljon a fa által.

Sajnos a néző szempontunk mindig eltért egymástól. Alkotásként, projektként kezeltem minden munkát, és ha felemésztett a dolog, az azért volt, mert ha fogcsikorgatva is végeztem egy egy munkát, ami tőlem tellett bele tettem. A Pistikék csupán pénzforrásként tekintettek arra, amire én alkotásként. Mint mellékesen érintett áldozat, amiatt, hogy a Pistikékre mérhető munkákat szerezzek, kénytelen voltam magamat is beőrölni a Pistikék világképébe. Ha láttam volna hasznát, hogy gyarapodó családoknak adtam jövőt, ma nem lennék frusztrált, de egy adott ponton arra ébredtem, hogy vállalkozásom tulajdonképpen a szivar, ital és szerencsejátékok iparának egy biztos pénzforrásává vált. És én ezt néztem mint egy silány hollywoodi filmet.

Nézem ezt a friss, ropogós Pistikét. A múlt évben még voltak tervei, spórolta a dolgozott pénzét, hogy hangfalakat akar venni. Idén látom rendesen szivarozik. A szivar szünetre gyúr. Nemcsak figyelmét köti le ez a dolog, hanem jövedelme egy jó részét is. Arról nem is beszélek, hogy engem mennyire zavar. A füstje.

Idő kérdése az alkoholra térés. A miliő amiben él, tökéletes ezen függőségek elsajátítására, ahol megvan a szülői minta és megvan a kortársiak egyértelmű hozzáállása.

A kérdés, hogy tudom e, akarom e ezt tovább nézni? Akarom e szenvedni a szivar füstöt? Akarom e az egy bites gondolatvilágot tovább elemezni és keresni benne azt a hibás rést, ahova vasat ékelve szét tudnám azt szedni? Egy olyan dolgot, ami mint a giliszta, ha ketté szakítod, kettő lesz belőle?

Tehát summázva a dolgokat, ember nevelésből megbuktam és ettől a közérzetem is romlik.

A Pistikéknek mindegy. Holnap más műhelyben, vagy más futószalag mellett fognak gyúrni a szivarszünetre. Lassan már nekem is mindegy, a Pistikék mire gyúrnak.

Annyit sajnáltam őket, hogy lassan már sajnálni sem tudom őket.

Szíjad Pistike. Ezt a matek feladatot odaadom neked, oszt ha a a fészbukkon érdekesebb videót futtatsz és nincs időd/kedved megoldani és elgondolkodni rajta, idézve Ildikót: “Hajrá”.