Átnéztem aztán a
legtöbb Kassai filmet, gugliban is utánakerestem. Amikor valami
érdekel, utána keresek a negatív oldalára is, mert olyankor
előjönnek a buktatók, amikre általában rémes hiszékenységemben
nem jövök rá. Kassai Lajosról komoly negatív dologra nem
bukkantam. Ilyen olyan ironizáló írói vélemény akadt néhány,
de egyik sem nyomott annyit a latba, amennyit Kassai munkássága
jelent.
Mit csinált Kassai jól,
nem igazán tudom felfogni, de azt gondolom megértettem, hogy
gondolat világában következetes volt. Én szivacs vagyok,
gondolkodó, Lajos emlékezőnek vallja magát. Megértettem mire
gondol amikor emlékezésről illetve gondolkodásról beszél. Jó,
azért egy kicsit olyan ebben a beszéd világban, hogy a dolgokat a
maga javára irányítja. Ha nincs a kurva kapitalizmus, neki sincs
amire keleti képeit kivetítse. Én is, mikor panót ragasztok
hulladékból (szivarfa), mindent be tudok tenni: kemény fát, puha
fát, a végén csak fa lap lesz. Lajos is körbebeszéli magát,
saját gödrében botladozik, de azt hittel csinálja. Ezt a hitet
irigylem tőle. Mert ha emlékezik is, azt gondolkodva teszi. De a
furcsa az, hogy tulajdonképpen ő nem zárkózik el semmitől, csak
mivel határozottan beszél mindenről, és a médiának megvan az a
kurva hajlama, hogy oda is képzel dolgokat, ahova nem kéne, én a
fogyasztó hajlamos vagyok megenni azt.
Nem fogom elemezni Lajost,
nekem most az kell, amit tőle eltanulhatok. Hogy keressem meg a
hitemet. Mert ezt elvesztettem. A hit pedig nem egy olyan, amit elő
lehet teremteni. Van egy dolog, most akkor tessék hinni benne.
Gyakorold a hitet erre és erre. Ez nem megy.
Nem hiszek már abban,
hogy amit, ahogyan csinálok, az értelmes. Nem a munkámmal van baj.
Azt szeretem. Azzal van bajom, hogy az emberek olcsó, luxus igényét
elégítem ki. Nem akarok részt venni a piacgazdaság szellemű
világban, nem akarok benne egy kis fogaskerék lenni, egy olcsó
opció. Nem az olcsó fáj, nem a munkám értéktelensége, hanem a
cél.
Nem hiszek abban, hogy
nekem a Praktikerekkel, a Dedemanokkal kell vetekednem. De még ez is
hagyján. Jön a kliens, és templomként emlegeti a praktikereket s
dédémánokat. Az a kiindulópont. A minőség fogalma: az alacsony
ár. Ezzel a szellemiséggel van nekem bajom. Hogy hajlandó a kliens
olcsóban gondolkodni. Nem azért mert olcsó, hanem azért, mert már
tetszik neki az. Elsajátította. Szereti.
Semmi gond, ne kelljen
emiatt az asztalosoknak többet fizetni, mert lásduram tönkre
mennek. Nem mennek tönkre, mert azok is lebutultak, elmentek inkább
mosogatni, semmint olcsóbban dolgozni. Ez is olyan lett, mint az
olcsó imádat: olcsón add magad.
Valószínű, amikor
elmegy az ember Kassaihoz íjat vásárolni, nem alkudhat. Ha kell
íj, ez az ára. És nem érdekli Kassait, hogy mennyi a Dedemanban a
zsinór.
Ezt kell nekem megtalálni,
hogy hitem legyen. Csináljam azt ami belőlem jön, vállaljam be,
hogy akár tönkre is mehetek, de kezdjek el a hitem szerint élni.
Jelenleg a hitem az, hogy
megtalálhatom azt amit szeretek csinálni. Érzem bennem ezt az erőt
és alkotó vágyat, tehetséget.
Sajnos emlékezni nincs
mire. Hacsak nincsenek bennem másvilági emlékek. Mint Lajosnak az
íj. Ezt kell kiderítenem.